Sokan vagyunk úgy, hogy ha megkedvelünk egy könyvet, a szereplőket, akkor csalódással tölt el, ha befejeződik a történet, nehezen fogadjuk el, hogy vége, ennyi volt. Várjuk a folytatást, tudni szeretnénk, hogy hogyan folytatódik a szereplők élete. Jó hír az Ubukubu rajongóinak, hogy megjelent az Ubukubu zűrkalandjai II., lehet tehát folytatni a kalandozást Ubukubuval, Memóval, Pillával és Számtalan szárnyúval.

Akik már olvasták az Ubukubu I-et, azoknak nem újdonság, hogy ez egy remek interaktív kalandregény és fejlesztőkönyv egyben. Ebben az új kötetben is a négy jó barát félelmet nem ismerő bátorsággal vetik bele magukat az Univerzumba, és idegen tájakat fedezve fel segítenek bajbajutott ismerőseiknek, de az ismeretleneknek is.

A történet röviden annyi, hogy Gömbvillám (a látógömb) eltűnt, és Ubukubu, Memó, Pilla és Számtalanszárnyú a keresésére indulnak. Beülnek a szellemkapszulájukba, és elutaznak Labirintusbolygóra megkeresni őt. Miért is hívják Labirintusbolygónak? Mert vándorló szigetekből áll, és a szigeteken labirintusok vannak. Mivel a kutatók életveszélyesnek nyilvánították a Labirintusbolygót, az sokáig lakatlan volt, de odavetődtek a világűrgék, akik – mivel nagyon szeretnek szaladgálni – nem ijedtek meg, hanem a labirintusból kitalálós játékokat szerveztek. Erre a bolygóra érkeznek meg Ubukubuék. Az első lény, akivel megismerkednek, Világfürge, ő vezeti az univerzumi labirintusranglistát. Rögtön az elején tanulhatunk a világűrgéktől valami nagyon fontosat: az ismeretlentől nem megijedni kell, hanem fel kell fedezni, bátran szembe kell nézni vele.

Mivel Gömbvillámot Űragyalkával (minden okos benne) látták utoljára, barátaink Világfürgével kiegészülve elmennek a Fejtető-szigetre, hiszen ott lakik Űragyalka. Otthon sem találják Űragyalkát, ezért a kis csapat továbbutazik az Űrinfóbolygóra. Közben találkoznak az Űrgenerálissal, aki szerint Űragyalka gonosszá változott, és elvarázsolta gyermekét, Űrpukkancsot, aki szintén eltűnt. Ezek mentén kíséri az olvasó a szereplőket útjukon, és kalandozik velük együtt az izgalmas történetben, az olvasásban, az új, ismeretlen hangzású szavak és területek felfedezésében. A kalandozások során olyan kérdések merülnek fel, például, hogy „Miért lett gonosz Űragyalka?”. Minden szereplőnek van rá egy észszerűnek tűnő hipotézise:

• Világfürge szerint az utazástól,
• Memó nem ért vele egyet, szerinte az utazástól senki sem válik gonosszá,
• Számtalan szárnyú szerint nem konkrétan az utazástól, hanem attól, amit az utazás alatt összeszedett.
• Pilla azon aggodalmaskodik, hogy ragályos-e a gonoszság?
• Világfürge az Űragyalka nyakában lévő medálnak tulajdonít gonosz varázserőt.

Ha kíváncsi vagy, kinek a hipotézise igazolódik be, akkor mindenképpen végig kell olvasnod a könyvet, nem fogod megbánni.

Az olvasó nemcsak passzív résztvevője a könyvnek, hanem aktívan vesz részt a felderítő hadjáratban, különböző rejtélyeket bogoz ki, feladatokat old meg. A könyv tipográfiája az olvasástechnikát segíti/fejleszti. A kitalált szavak segítenek elmélyülni az olvasásban, fejlesztik a fonológiai csatornát (beszélt- és az írott nyelven egyaránt), elősegítik az új szavak tanulását, fejlesztve ezáltal a szókincset, a szövegértést, a nyelvi kreativitást.

Mivel sok szokatlan dolog van a könyvben, feldolgozása kiemelt figyelmet igényel. Fiatalabb gyermek esetében mindenképpen a közös olvasást és feladatmegoldást tartom célravezetőnek. 10 évesnél idősebb gyermekeknél már jöhet az önálló olvasás, feladatmegoldás, de kéznél kell lennie azért egy felnőttnek, hogy segítséget nyújtson, ha elakad a gyermek. A közös olvasás bármilyen életkorban nagyon stimuláló, az élmény azonnali megoszthatósága, megbeszélhetősége pótolhatatlan érzést nyújt a felek számára. Ezer láthatatlan ponton alakul ki kötődés az együttolvasók között. Ne mondjunk le róla, illetve térjünk vissza rá.

A könyvbéli interaktivitást a számozott próbák megoldása biztosítja. A próbák zöme a téri tájékozódást fejlesztik, egyszerre kreatív és repetitív módon.

A feladatok számozása az Ubukubu I-ben kezdődött és az Ubukubu II-ben folytatódik. Az első két feladat (37/A és B) az összetett szavakat (testrészek) gyakoroltatja vizuális megsegítéssel. A következő kettő (38 és 39) a szem-kéz koordinációt fejleszti, a pásztázó szemmozgást, a határok közé szorított vonalvezetést. A következő (40) a topográfiát, a 41-es feladat a 38 és 39-es feladatok során fejlesztett képességek mellett a színeket és az utasításértést és -kivitelezést célozzák meg. A 42-es feladat elvégzésekor a jobb és bal oldalakat differenciáljuk, a színezés a grafomotoros ügyesítést is szolgálja. A 43-as feladathoz fontos a téri pozíció felismerése, az utasítás megértése, a helyes válasz kiválasztása stb. De vannak még feladatok a relációs szavak megértésére és további téri pozíciók felismerésére, alak-háttér diszkriminációra, a szerialitás fejlesztésére, a szimmetria észlelésére, síklapon való tájékozódásra és még sorolhatnám.

Szórakoztató, tanulságot szolgáltató történet, ami megfelel a modern kor elvárásainak, megfelelően pörgős és szórakoztató, de nem nélkülözi a rémelemeket sem. Klassz feladatgyűjtemény is. Az erős színekkel továbbra sem vagyok kibékülve, nekem (szemüvegesként) továbbra is problémáim vannak bizonyos oldalakon az éleslátással.

Porzsolt Ami: Ubukubu zűrkalandjai II., Napraforgó Könyvkiadó, 2018